2016. augusztus 14., vasárnap

Kerékpártúra - Szigetköz

Szigetközi egy napos körtúránkat Dunakiliti központjából indítjuk. Egy elég szép kis település a közösségi ház előtt több kövezett parkolóhely is van, itt álltunk meg az autóval. A túrát az alábbi útvonalon tekertük le:
  1. Amíg elérjük a Dunakiliti erőművet aszfalt úton haladunk (kb. 4 km), az erőmű előtt jobbra kell tartanunk egészen le a partig, ahol egy ledöngölt, néhol betonúton haladhatunk.
  2. Ez a rész a legszebb, mindkét oldalunkon folyók, holtágak. Az út kerékpárok számára jól járható. Autóval nem is igen találkoztunk. Arra figyeljünk, hogy folyamatosan a bal kezünknél legyen a Duna.
  3. Egy nagy, visszafordító kanyar után elérünk egy kis hidat, ahol a folyó 3-4 ága is összefolyik.
  4. Ezután az út kivisz minket a gátra, amelyen jobbra fordulva visszamehetünk Dunakilitire, balra pedig folytathatjuk utunkat.
  5. Mi a gáton Dunaremetéig tekertünk, az út kavicsos, nehéz rajta (benne) tekerni. De a Dunaremetén talált kis étterem (Platán) kárpótolt a finom a halas ételekkel.
  6. Utunkat Lipótig folytattuk immáron aszfaltúton. A Lipót -Darnózseli közötti kis út nagyon szép, egy sávos (autós szemmel nézve), és végig gesztenyefák boltíve alatt tudunk tekerni.
  7. Darnózseliben jobbra fordultunk a szigetközi bicikliútra amelyen Halászi-ig tekertünk. Ez a rész szerintem nem túl érdekes, kár hogy itt vezetik a Mosonmagyaróvár-Győr bicikliutat, ami az eurovelo 6 része is.
  8. Halásziban jobbra fordultunk és Dunasziget felé haladtunk kis forgalmú utakon, innen még 14 km-et tekerve értünk vissza Dunakilitiig.
A túra táv 58 km, szintemelkedés 0 m. 

A környéken látnivalók: Mosonmagyaróvár, Hédervári kastély, Dunakilitiben is van egy kastély, Győr. De osztrák oldalon egyszer megnéztük a Hof ünnepi kastélyt is, az is nagyon szép. 
 

2016. július 31., vasárnap

Elzász / Alsace

Képes beszámoló Elzászból

Májusban Andi és Georges invitálására egy bájos borvidéket ismertünk meg Franciaországban, és azon túl a Mosel völgyet is meglátogattuk Németország és Luxemburg határán.

Brüsszelből indultunk és pár óra elteltével máris első célpontunk Trier közelében voltunk. A város a Mosel folyó völgyében fekszik, melyet utunk végén még érinteni fogunk. Németország legrégebbi városaként aposztrofálják. Egy kisebb sétát mindenképpen tegyünk a városban ha a közelében járunk. Én egy Fleischkase-vel és egy flaska helyi sörrel indítottam a napot.

A legfőbb látnivalók a főtér, a Porta Nigra és egy jó pár katedrális. 

A gyors városnézés után indultunk fő célpontunk Elzász felé. Útközben már jó pár kedves kisvárost láttunk a német oldalon is, de mi következő pihenőnket már a határ francia oldalán tettük meg, Wissembourg-ban.

Wissembourg



A városnéző séta után folytattuk utunkat Strasbourg felé. Szállásunk elfoglalása után megkezdtük ismerkedésünket az elzászi konyhával, amely régi Franciaország legjobb sörös régiója. Nem vicc, de persze mi inkább a borokért mentünk :) 

Másnap egész napunkat Strasbourg-ban töltöttük, úgy gondolom egy nap maradéktalanul elég a város látnivalóira. Hogy nem hazudtam - valóban sörös régió, több micro sörfőzdét lehet találni a városban, ahol kiváló söröket főznek. Például az Au Brasseur. Mindenképpen térjünk be egy-két jó helyi sörre és Flamkuche-re (helyi pizza). Talán 18-ig happy hour is van, így igen kedvezményesen lehet fogyasztani a söröket.






Strasbourg egyik fő látványossága a Petit France


Másnap reggel kijelentkeztünk a hotelből és irányba vettük az elzászi borútat, amely 170 ! km hosszú és festői kisvárosok öveznek a Vogézek lábánál. Gyakorlatilag minden kisváros gyönyörű, de kiemelendő: Riquewihr, Ribeauvillé, Obernai, Eguisheim, Colmar, Mittelbergheim.

Legnagyobb települései (Strasbourg után) Colmar és Selestat. Mi az előbbiben szálltunk meg és onnan fedeztük fel a környéket csillagtúra szerűen.

Odaúton első megállónk Molsheim volt, sajnos szakadó esőben, de így is átjött mennyire szép ez a kisváros. Ahonnan bizony a Bugatti márka is indult. A gyors séta után Mittelbergheim következett, ahol egy kis tematikus túraútvonal vezet a szőlőkben, pazar panorámával:




A túra után elfogyasztottuk klasszik ebédünket: finom friss bagett, helyi sajtok és szalámik. A helyi sajt Münster volt és rettentő büdös. Persze néha feldobtuk az ebédet más francia sajtokkal pl. Brie-vel. Nos itthon nem igazán szerettem a Brie-t...kint, kicsit más. 

Ebben a faluban megkezdtük a borkóstolók sorát, amely igen érdekes erre felé, mivel mindegyik ingyen van. Nincs a pincészeteknek általában borkimérési engedélyük, így a kóstolók -amelyek arra valók hogy kiválasszuk melyik bort vegyük meg - ingyenesek. Ennek megfelelően néhol kis adagot is adnak, tényleg csak kóstoló.

A borkóstolást Dambach la Ville-ben folytattuk, ez a falu sem nézett ki rosszul:


Jobbára fehérborokat lehet kóstolni, fő fajtájuk a rizling, gewürztraminer (ugye milyen franciás kiejtésű borok :), no meg persze pinot blanc. Akad néhol egy kis pinot noir is.

Következő napi programunk Ribeoville volt, nos itt már valóban sokkol a tradícionális elzászi házak tömege. Egyszerűen gyönyörű. 

A város fölötti hegyen magasodik egy-két várrom, mi ebből a közelebbit másztuk meg, nem volt magas, de a páratartalom leizzasztja rendesen az embert.



Visszafelé és másnap is beugrottunk Riquewihr-be, de csak azért hogy a sokk tovább folytatódjon. Talán még szebb a város mint az előző. Jellemző hogy amikor már elkattintottam pár száz képet akkor találkoztunk egy felirattal, miszerint ott kezdődött az igazán szép, régi negyed....és valóban itt jöttek a legszebb favázas régi házak, amelyek között nem ritka a több száz éves.

Nem mellesleg itt kóstoltuk a legjobb bort a régióban: Hugel családi pince. Minden boruk nagyon rendben volt. Több kisebb pincénél tapasztaltunk oda nem illó savasságot a borokban, ami persze kell, de nem túlzóan. A Hugel minden bora kiváló volt, tőlük vásároltunk be hazaútra.



Következő napi túránkat Eugesheimből indítottuk, ami szintén egy elbűvölő kis falu. A túránk a Vogézekbe vezetett fel majd egy szép körrel vissza a szomszéd faluba.





Colmar sem csúnya egyébként, elég sok képeslapon szerepel a Petit Venice nevű kis rész, amelynek a közelében egyébként nagyon jó éttermek is vannak. Például a Wistub Brenner,  vagy a Wistub Petite Venice.



Meglátogattunk még a fenti kisvárosokon kívűl Selestat-ot, és a Haut-Konigsbourgi kastélyt is. Minden kis faluban városban van egy szuper pékség, ahol kiváló pékárut lehet venni, szinte minden faluban van 2-3 étterem, és 4-5 borászat amelyek mindig nyitva vannak (bár néha délben nem :)

Szóval van élet a régióban. Biciklivel is ajánlott szerintem végigmenni, a kis falvakat összekötő út mellett van egy nagyobb főút és még egy autópálya is , szóval átmenő forgalom nincs - csak a turisták hada.

Gasztro vonalon:
  • Inkább németes beütés, nagyon szeretik a savanyú káposztás ételeket mindenféle sertéssülttel, kolbásszal.
  • népszerű a flammküche - vékony pizza, hagymás, szalonnás feltéttel
  • de azért franciás beütés is van persze, főleg desszert vonalon
  • a helyi büdös sajtot a Münstert is széleskörűen használják az ételekben




Az elzászi kalandozások után Luxemburgban is eltöltöttünk egy éjszakát, a határt Schengennél léptük át :)

Az estét Mosel völgyi borok kóstolásának szenteltük. A Mosel folyó határfolyó Németország és Luxembourg között. Nagyon szép nyugodt vidék. Nem is tudtam korábban hogy ennyire északon egy ekkora kiterjedésű borvidék van. A borok zseniálisak voltak, ezüstös reflexek csillámló savak :)

Másnap tettünk egy jó kis túrát még a környéken.







2016. július 29., péntek

Kerékpártúra, piacozás és kis francia pékség a Börzsönyben

Az egyik tájegységem a Börzsöny. Szinte már rendszeresnek tekinthető hogy kiugrunk oda biciklizni Gáborékkal.

Nagymarosra az M2-es autópályán majd a 12-es úton jutunk ki. A napot a kis Francia pékségben indítjuk a fantasztikus péksüteményekkel és kávékkal. 

Ezután átsétálunk a nagymarosi piacra, amelyet szombatonként tartanak. Szerintem az egyik legszínvonalasabb piac, persze méretét tekintve nem üti meg a Liliomkertet, de a Börzsönyben nagyon sok kistermelő van és ők mind kihozzák a portékájukat. Rengeteg házi sajt, joghurt, néha tőkehúsok is, zöldségek, ivólevek garmadája. Nekem kedvencem a Kuha tanya hústermékei.
Nyáron ajánlatos hűtőtáskával jönni, így a vásárolt termékek kibírják amíg mi bringázunk.

A piacozás után indíthatjuk a bringatúrát, az alábbi útvonalat szoktuk variálni:




 - Nagymaros - Zebegény: jó minőségű bicikliút amely montainbike-al és versennyel is járható.

 - Miután Zebegény után a 12-es út egy felüljáró formájában keresztezi a bicikliutat ott el kell hagynunk a bringautat és a Márianosztrai utat kell követnünk. A minősége eléggé változó, régen emlékszem ez jó aszfalt út volt, de megette az idő. Nem értem hogy miért nem lehet ezeket az erdészeti utakat karbantartani, kiváló biciklis útvonal lenne...na mindegy, legalább stadionjaink lesznek 10-20 szurkolóra.

- Az út végig emelkedik, de azért vállalható. Márianosztra előtt találkozunk a főúttal ahol jobbra fordulunk és Kóspallagig tekerünk. Először napon, aztán kellemes erdős részen tekerünk a főúton.

 - Kóspallagon jobbra fordulunk a Királyrét felé, hamarosan elérjük 357 m-es csúcsmagasságunkat, innen egy kellemes gurulás vár ránk a Királyréti kereszteződésig. Rendszerint Királyréten tartunk egy pihenőt ebéddel. A falu elején található éttermet átvette egy új cég, szerintem jót tett nekik az arculatváltás. Isteni finom csülköt ettünk 1500-ért szafttal locsolgatva.

- Királyrétről Szokolyán át Kismarosig gurulunk végig. Pont az úttal szemben ahol megérkezünk található a Duna utca, azon ha lemegyünk akkor épp a bringaúttal talákozunk.

- A bringaúton pedig még egy kis tekerés a Visegrádi vár látványában gyönyörködve Nagymaros. 

- Ha szerencsénk van akkor Jucus standjánál megállhatunk a bringaúton, ahol többféle házi gyümölcslét kóstolhatunk: az alma-körte és  sárgabarack a nagy kedvencem.

Az össztáv 46-48 km, szintemelkedés 390 m.


2016. július 9., szombat

Sankt Petersburg

Egy nagyon európai várost ismertünk meg júniusban. Egy hetet töltöttünk Észak Velencéjében az úgynevezett fehér éjszakák alatt amikor alig megy le a nap Szentpéterváron.

Az utazás Orosz országba némiképpen bonyolult, vízumot kell szereznünk az útlevelünkbe, amelyhez be kellett szereznünk: fényképet (ezt volt talán legbonyolultabb), utasbiztosítást, meghívólevelet, repülőjegyet és 20 ezer forintba kerül, majd egy igénylőlapot kell kitölteni az orosz követség honlapján. Az egyik utazási irodát kértük meg hogy ezekkel intézze el a vízumunkat, mert még amúgy személyesen meg is kellene jelenni egy követségen. A meghívólevélről gondoltuk hogy nehéz lesz beszerezni, mivel magunknak foglaltunk szállást a booking-on, de szinte automatikusan küldték (de persze nem ingyen).

Sokan talán az orosz nyelv ismeretének hiánya, a nagyobb távolság és a vízumigénylés nehézségei miatt inkább utazási irodával utaznak - ami megérthető, de azért magánszervezésben is meg lehet oldani. Mi is így tettünk.

Azért az tény, hogy nem igazán beszél senki angolul, így az nagy segítség volt hogy páran tanultunk oroszul, és legalább el tudtuk olvasni a szavakat. Az éttermekben, bárokban viszont a legtöbb pincér azért jól beszélt angolul. 

Az oroszos mogorvaság tetten érhető a mentalitásukban, de nem volt egy pillanat se amikor ne éreztük volna magunkat biztonságban. 

Mi az AirBaltic járatával mentünk, 2,5 óra volt az út Rigáig, ahol egy óránk volt átszállni (ami bőven elég), majd onnan még 1:15 perc volt Szentpétervár. Így összességében 5 óra alatt voltunk ott. A másik lehetőség ha Bécsből megyünk közvetlen járattal. Az AirBaltic csak heti egy járatot indít viszont Rigába. Utólag belegondolva az is egy jó opció lehet hogy 5 nap Szentpétervár után még 1-2 napot eltölteni Rigában, és úgy utazni haza Budapestre.

Szállást a booking-on elég sokat lehet találni. Mi ezt választottuk:http://arkada-hotel.com/
Meg voltunk elégedve alapvetően, csak amiket említenek az értékelésekben azokat tapasztaltuk mi is. Talán azért 9.2-et nem ér ami jelenleg a Booking-on van.

Kértünk transzfert a reptérről amit 1100 RUR-ért meg is oldottak (jelenlegi árfolyam 4,5). Szóval ez kb. annyi volt mint Ferihegyre kitaxizni. Elméletileg a 39-es busszal be lehet jutni metróig, de ez nem túl nagy összeg, szerintem megéri. A helyi taxi is ennyibe kerül egyébként.

A város hatalmas. Mi a belvárosban laktunk lényegében, de még így is 2,5 km volt bejutni a Néváig. Maga a Néva is egy olyan széles folyó mint a Duna háromszor.
  • 5,1 M ember
  • 8 sávos utak
  • Csak az Ermitage-ben 6 km-et sétáltunk
  • Az egész út alatt 120 km-et gyalogoltunk.
  • Az épületek többsége a parlament háromszorosa. Egy tömböt sétálni az teljesen más nagyságrend mint itthon.
A rémhírekkel ellentétben, köszönhetően a gyenge rubelnek - kifejezetten olcsónak tekinthető: egy átlagos vodka 120 RUR, a legdrágább 250 RUR. Az ételek is olcsóbbak mint Budapesten.
A mi kedvenc helyeink és ételeink:
  • Altay vodka
  • Ivan & Maria gastropub (http://ivandamaria.bar/en/): Szirniki (brutálisan finom, mintha egy rántott krémes túrógombócot ennék tejfölös, ribizlis szósszal), Stroganoff.
  • Borscs - bárhol
  • Soljanka leves - bárhol
  • Pelmenyi, különösen itt: http://www.pelmenya.com/#_=_
  • Kaviáros - teljfölös palacsinta bárhol
  • Telemok: gyorspalacsintázó
  • Szibéria sör a Fontanka és a Nevsky sarkán, itt szárított lóhúst hoznak "nasinak" a sörhöz
  • Kvasz ital
  • Baku étterem (azerbajdzsáni)

A gasztro-élményeken kívűl persze a város is szép :)

Kihagyhatatlan látnivalók:

Ermitage: érdemes neten megvenni előre a belépőjegyet, és így egy igen hosszú sorba állást spórolunk meg. Ruhatár kötelező (táska), bent viszont lehet fényképezni. A termek egyszerűen fantasztikusak, hiszen ez a cárok régi téli palotája volt. A tárgyak alig 10%-a van kiállítva, de ezek gyakran eltörpülnek a termek szépsége mellett. Esélytelen bejárni az egészet.

Kívülről is impozáns:


Egy rövidebb nap elég a nyári palotára, Peterhof. Ha bemegyünk a palotába akkor persze a sorban állás, múzeumlátogatás megnyújthatja a túrát. Érdemes szárnyashajóval kimenni, amelyek a palota híd mindkét oldaláról indulnak, és kb. 30 perc alatt vannak kint. Az áruk 1300 RUR oda vissza. És rettentő büdösek. De cserében 60 km/h-val száguldanak a Balti tengeren (Finn öblön) keresztül.

Megérkezés utána  mólón venni kellett kb. 700 RUR-t jegyet, amellyel az alsókertbe lehet bejutni, a szőkőkutakhoz és a parkokba. Az egyéb belépőket (palota, szökőkút gépház, egyéb múzeumok) máshol és külön kell megvenni.

A palota előtt található szőkőkút rendszer francia mintára készült és fantasztikus, meg persze a palota is.

A helyiek a parkot hétvégi sétákhoz, fürdőzéshez használják.





Egy napos túrát megér a Pushkin (Tsarskoje Selo korábban) nevű falu ahol a St. Cathrine palace található, a közelben van még a Pavlov nevű hely ahol szintén egy kastély található, itt laktak a cárok, ez volt az igazi "lakópalota".
Mi ide a viator nevű céggel vitettük ki magunkat, egyrészt kikerültük a sorban állást, és ők biztosítottak egy angolul beszélő idegenvezetőt, és így nagyon sok mindent megtudtunk a kastélyokról, történelmükről. Megérte azt a kis plusz összeget. A városban több bódéból kínálják orosz cégek a buszos túrájukat, amelyek ehhez képest kicsit olcsóbbak, de nem nyújtanak ilyen színvonalas szolgáltatást.

A Cathrine / Katalin palota termei lenyűgözőek, a híres borostyán szobát kivéve bárhol lehet fotózni. A palota belsejének díszítéséhez több mint 100 kg aranyat használtak fel.





Szintén kihagyhatatlan a csatornákon történő hajózás, amely angol idegenvezetéssel 1000 RUR. És természetesen gyalog is be lehet / kell járni a várost, ami igen embert próbáló feladat. Főleg a Nevsky prospecten hömpölyög nagy tömeg.

A fehér éjszakák egyik hétvégéjén lezárják az egész belvárost és a népek a Nevsky-n vonulnak, este a fiatalok itt buliznak. Több zenekar települt ki és teremtett fesztiválhangulatot. Tök jó zenét játszottak, nekünk nagyon bejött a hangulat. Egy órakor pedig hajófelvonulás és tüzijáték van - de ehhez meghívót kell szereznünk, különben nem engednek be a lezárt részre. A fesztivált alapvetően a végzős diákoknak szervezik.


Singer ház



Fontanka river


A St. Isaac katerdrálisnak a kupolájába is fel lehet menni, ahonnan szép panoráma tárul elénk.


A szigeten található Péter - Pál erőd is kötelező látnivaló:

A vérző megváltó templomát pedig belülről is érdemes meglátogatni, sok ezer mozaikból áll az összes kép a templom belsejében:

A Néva part legszebb része az Angol rakpart, szép épületek találhatóak szemben:




Mi nem bántuk meg hogy elutaztunk Szentpétervárra, gyönyörű város, sok látnivalóval, remek hangulattal.

2016. március 28., hétfő

Villány 2016

Március 15-ékén általában nem utazunk messzire, mert a repülőjegyek aránytalanul drágák, és a közelben pedig nincs igazán jó idő. Kockáztattunk tehát, hátha M.o. déli csücskén kellemes a napsütés ... és az volt.

Mondhatni gasztro-túrát tettünk, de nagyrészt kerülve a nagyobb pincészeteket. Jöjjön tehát egy Villányi gyorstalpaló, aktuális és régebbi kedvenceim:

Tettye étterem: a Pécsiek nagy kedvence, nyáron a Tettyén a kertben elfogyasztani egy hűs Paulaner búzasört, és enni hozzá egy kiadós adag finom ételt. Nekem bejön. Nem érdemes a leves, második, desszert kombinációban gondolkodni. Legutóbb svábos pájslit ettem knédlivel, de a harcsapaprikás túrós csuszával is finom. Az ebéd után lehet egy jót sétálni a környéken, ki a kis kápolnáig. Majd be Pécs belvárosába.





Tenkes: ha nem Pécsre visz az utunk, akkor általában a Tenkes-ben ebédelünk a Harkányi úton, húslevesük már többször volt életmentő. Túrógombóc is kiváló. Ők sem a "fine dining" vonalat követik, házias, nagy adagok. 

Mind Pécsen, mind Villányban van jó pár top100-ba befért étterem egyébként, érdemes ezt a listát is végignézni.

Bor & Étel: szerintem ebben a kategóriában a nyerők, ahol mi visszatérő vendégek vagyunk:

Szende pince: nyúl, kemencében és rétes. 5*. Aki ismer tudja hogy kajában nem tréfálok. 

Blum: nagy kedvencem az öreg Blum, én a hozzá hasonló kisebb pincéket kedvelem Villányban, jó vendéglátás és a borok is finomak. Persze meglátogattunk már szinte mindenkit (Gere, Mayer, Günzer, Wunderlich, Sauska, Vylyan, Polgár).
Blum esetében még nagyon tetszett a Villánykövesdi pincefaluban vezetett túra, no meg persze a liba/kacsacomb is ott volt a szeren a borok mellett.

Szállásügyben mi most a Vojtek panzióban szálltunk meg, abszolút rendben volt. Bőséges reggeli, házi bor, kedves háziak. Utolsó nap lelátogattunk a pincébe is végigkóstoltuk a szortimentet.

Mivel Villányt már oda vissza ismerte Mindenki a társaságból, így úgy döntöttünk átnézünk a horvát határ túloldalára. Baranya megye fele sajnos ugyanúgy Trianon áldozata lett mint Erdély, elég sok honfitársunk él a határ túloldalán.

Első célpontunk a Kopácsi rét volt, ami egy ártér, lehet egy pallórendszeren sétálni, sok madarat fényképezni és az egyik nagyobb tavon hajózni is. Szerintem megér egy kis utazást.


A közelben több jó étterem van, pl. Kormorán. De mi a Csúzsai (Suza) Kovács csárdát választottuk több okból is. Egyrészt messze földön híres a halászléjük, ami mindig frissen készül 50 perc alatt és tényleg megnyaltuk a tíz újjunkat utána. Már a háti gyufatésztával és a hallével jóllaktunk volna, és aztán jött még a finom halhús, csuka - ponty - harcsa - kárász vegyesen.

A másik ok, hogy 500 m-re található a Kollár pince, amely az aznapi borkóstolónk helyszíne volt. Nyugodtan mondhatom hogy felveszik a versenyt a Villányi borokkal, sőt. A Frankovka (Kékfrankos) ízlett nekem a legjobban. A kóstolóhoz kínált kulen, vadszalámik, sonka stb. pedig iszonyatosan finomak voltak és a vendéglátás pedig pazar.


http://www.gaudeamus.hr/okusipanonije/hu/kolar/

Utolsó előtti napunkon, ledolgozandó a rengeteg kalóriát amit magunkhoz vettünk, túráztunk egy jót. Villányból indultunk a kék túrán, amely 6 km után épp a Vylyan teraszához visz (Kisharsány). A túra nagyon kellemes, jól kitáblázott (miután megtaláltuk a kéket :) - mi kicsit bolyongtunk a szőlőben). Először tehát szőlők között vezet, majd egy szép erdei részen át felvisz a gerincre, ahonnan már Kisharsány is látszódik. Innen megint szőlők között haladunk a Vylyan-ig.


Villány- Kisharsány kéktúra




Némi bor és hideg élelem magunkhoz vétele után folytattunk utunkat Palkonyára (még 4-5 km), szép rálátással a Palkonyai körtemplomra. A pincefaluban egy rozéfröccs mellett vártuk meg a fuvarunkat haza Villányba.


Palkonya


Palkonya - pincefalu
Palkonya - pincefalu


Pazar hétvége volt. Bobek recommended. További ajánlott pincék: Riczu-Stier, Mayer, Linbrunn, Bakonyi, Janus).