2012. június 16., szombat

Erdély / Kalotaszeg

Erdély mindig vonzott meg nem is, aztán 2006-ban néhány ismerősünk elrángatott és tudtam ide még vissza kell menni...vannak tisztább vizű patakok, nagyobb hegyek, szebb épített környezet, de ilyen kedves vendéglátásban máshol nemigen részesülhetünk.

2010-ben vissza is tértünk egy nagyobb társasággal 4 autó, 14 fő. Két területre koncentráltunk a látnivalókat tekintve.


  1. Kalotaszeg
  2. Székelyföld

Kalotaszeg

Nagyvárad

Debrecen felé utaztunk az M3-ason, majd a határon átvergődve Ártándnál az első megállónk Nagyváradon volt. A távolság ezen az útvonalon 300 km, és három és fél óra. 


Szerintem itt érdemes lej-t váltani és a városban egy sétát mindenképpen tegyünk. Az utóbbi években számos felújítás folyt, 2006-2010 között sok minden megváltozott. Gyönyörű épületeket találunk a városban. 

A Körös-parti város helyén már a 11. században megjelentek az első, településre utaló nyomok. A történelem viharaiban sokat szenvedett Nagyváradnak a régmúltból csak vára maradt meg, ami Bethlen Gábor építőmunkájának eredménye. A város központi része a 19. század második felére alakul ki.

A gazdasági életre komoly befolyást gyakorolt a zsidóság betelepedésének engedélyezése 1783-tól. A 19. században ezek a családok jelentős ipari potenciállal növelték a város életerejét gép-, könnyű- és vegyipari cégek létrehozásával.

Sas-palota
Látnivalók: a város központjában, a Szent László téren, található Nagyvárad egyik legszebb eklektikus épülete, a Sas-palota.


A hajdan szállóként üzemelő palota ma szállónak, mozinak, üzleteknek és néhány lakásnak ad helyet.

Az épülettel szemben található az 1733-ban felszentelt Szent László templom, mögötte az 1900-as évek elején neoklasszicista stílusban épült Városháza. 



Továbbsétálva a volt görögkatolikus püspöki palotát - ma könyvtár - találjuk, a tér dél-keleti sarkán pedig a Holdas-templom nevű ortodox székesegyházat, ami nevét a homlokzatába épített, és ma is forgó Holdat ábrázoló gömbről kapta.


A térhez közel épült fel 1878-ban a neológ zsinagóga, az ortodox zsinagóga pedig a ma Mihai Viteazul utcához közel.

A főtértől tíz percre, a Körös túlpartján, a Kálvin János utcában találjuk a Király-hágó melléki református püspökséget és az újvárosi református templomot.

A főtérről a Sebes-Körös hídján áthaladva a Szigligeti Színház terére jutunk. Az épület a bécsi Fellner Jakab tervei szerint készült el 1900. októberében. A színház oldalában szállodák, mögötte a ma Ady Endre Gimnáziumként működő egykori Orsolya rendház és leányintézet található. Szintén a téren található Ady kedvenc kávéháza, az EMKE, korabeli látogatásaira tábla emlékeztet.

A tér sarkán nyílik Várad sétáló utcája, a Fő utca. Ezen végigsétálva eljutunk a Szécsényi térre, ahol Ady emlékház található.

Utunkat a Fő utcán folytatva, majd meghosszabítva a Petőfi-parkon keresztül, egy újabb fontos látnivalóhoz érkezünk: a Székesegyházhoz. A székesegyházat Giovanni Battista Ricca építőmester irányításával építették, belső elemeinek jó részét Vaskóh környéki és carrarai márványból készítették. Freskóit Johann Nepomuk Schöpf prágai és Franz Storno bécsi művészek alkotásai. Az orgona Mária Terézia ajándéka.

Az épület előtt Szent László szobra áll, mellette a Püspöki palota tömbje húzódik, ami jelenleg a Körösvidéke múzeumnak ad otthont.  A püspöki palota a késői barokk egyik legszebb alkotása. A 100 szobás palota első emeleti dísztermében fogadták az 1771-ben Váradra látogató Mária Terézia császárnőt és később II. József császárt.

Említésre méltó a Kanonoksor, a maga több, mint 50 oszlopos, árkádos folyosójával. 1753 és 1865 között épült, ma a római katolikus püspöki hivatalnak ad helyet.

Említést érdemel még a vár, bár állaga miatt egyelőre nem lesz turistacsalogató. Előremutató viszont, hogy rehabilitációja elkezdődött. Mi nem is kerestük fel.







Utunkat a Király-hágón keresztül folytattuk Kolozsvár felé az E60-as főúton erre az egyetlen útra mondhatjuk Erdélyben hogy normálisan közlekedhető, de ez is rengeteg településen megy át, így az átlagsebességünk a 60 km/h-t nem fogja meghaladni.


Útközben még Csucsán megálltunk a Boncza kastélynál ahol Ady élt egy ideig.

Király-hágó

Szállásunk Kalotaszentkirály-Zentelke településen volt, a település a Kalota-patak partján, 600 méter tengerszint feletti magasságban, Bánffyhunyadtól (Huedin románul, ott kell jobbra menni) 5 km-re fekszik. Nagyváradtól idáig még 110 km-et kell vezetni, ez azonban legalább másfél órát jelent. A Nagyváradról kivezető út mellett tankoltunk a MOL kútnál (Erdélyben elég sok MOL kutat fogunk találni).


2006-ban Bánffyhunyadon volt szállásunk egy fafaragó mesternél, a Kudor vendégházban. A szállás nem a legjobb, viszont a vendéglátás itt is nagyon házias és barátságos volt. Kudor féle famunkákat mindenképpen megéri venni ha arrafelé járunk, nagyon szép munkái vannak (ládikák, titokdobozok minden amit el tudunk képzelni). 


Bánffyhunyadon láthatunk pár érdekes cigány-vajda házat is.

A környező hegyvidéket az 1836 m magas Vigyázó csúcs uralja, emiatt az éghajlat igazi havasalji jegyeket mutat. A Kalota-patak kettéválasztja a települést, a bal parton levő részt Szentkirálynak, a jobb parton levőt pedig Zentelkének hívják. 

Szállásunk a Boros vendégházban volt, mindenkinek nagyon tudom ajánlani. Nagyon vendégszerető helyiek, érdemes reggelit-vacsorát is kérni nagyon-nagyon jól főznek. Egy különálló régi tornácos parasztházban van a szállás, a reggeli - vacsora pedig a szállásadók házánál (pár száz méter) egy külön kis épületben. A házban igazi, autentikus falusi felszerelés van, nekem nagyon tetszett, de ne légkondis modern apartmanra számítsunk.



Havasrekettyei-vízesés, Fehér sziklák, Vigyázó



Túrista út a vízeséshez
Havasrekettye (románul Răchiţele) faluközpontjától 5 és fél km-re található a vízesés, de már az odavezető út is csodálatos. 
http://www.geocaching.hu/caches.geo?id=1394

A faluban jobbra kell kanyarodni át a patakon és erdei úton kell haladnunk, itt szokták írni a leírások hogy "jó minőségű, így autóval is jól járható út".

Nos hát az egy földút elég nagy kátyúkkal, eső után nehezen járható, és Erdélyben sokat esik. Igaziból egész Erdély ilyen, menni kell előre és nem félteni az autót, ha meg féltjük rakjuk le és gyalogoljunk inkább. Ha gyalog vágunk neki, kb. másfél-két óra az út (inkább kettő) a falu központjától.


Mi haladtunk 4 km-et kb autóval, és néhány nyaralónál raktuk le a kocsit, és elindultunk a vízesés felé, terveink között szerepelt még a Vigyázó megmászása is és a Fehér sziklák megtekintése.


Az út mellett csordogál a patak ami kellemesen hűsített a nyári melegben, maga a túraútvonal is kellemes, könnyű séta.

Havasrekettyei vízesés
A vízesés kétlépcsős, 24 m magas, hol széles sugarú, hol fátyolszerű, mesés szépségű vízesés felejthetetlen élményt nyújthat azoknak, akik felkeresik.

A patak völgyében tovább haladva, nem egész 3 km megtétele után eljutunk a Fehér-Sziklákhoz, melynek környéke a Vlegyásza-hegység egyik legcsodálatosabb természeti képződménye. Itt már volt némi emelkedő, de még mindig könnyű túrának mondanám.


Még kb. 250 m-t kell(ett volna) emelkedni hogy a Vigyázó kopár csúcsára érjünk. 













Fehér sziklák


Ezután viszont elég csúnya vihar érkezett meg jégesővel, villámokkal ahogy kell, így a Vigyázó csúcsára való felmenetelt inkább kihagytuk és visszaindultunk a kocsikhoz. Igaziból én szívesen fényképeztem az esőfelhőket a fenyők között :)

Egy menedékháznál találkoztunk néhány helyi fiatallal, a hidegre való tekintettel valami saját pálinkájukat osztogatták hogy felmelegedjünk :)

Jellemző hogy mire leértünk elállt az eső és kisütött a nap. Sajna az autók sem úszták meg a jégesőt, kicsit huplisak lettek.


Állítólag nem is nyári túrára ideális amúgy a Vigyázó megmászása a nagy meleg, a sok légy stb. (tehenek, lovak) miatt, hanem inkább őszi, tavaszi túra....tehát majd egyszer tavasszal visszatérünk.


Eső a Vigyázónál

Este még egy autó csatlakozott hozzánk és immáron teljes létszámban töltöttkáposztáztunk a Boros vendégháznál. 42-t (nem kis falatnyira kell gondolni) sikerült befalnunk két bajtársammal, és az a hájas szilvalekváros sütemény utána...az zseniálisan jó volt. Azt hinné az ember hogy fejenként 13-15 káposzta után (előtt két tányér leves) nem kívánjuk a sütit, de kb. 8 lecsúszott belőle olyan jó volt. A vendéglátás nagyon jó volt a két nap folyamán (sör, bor, pálinka a vacsorában foglaltatik "értelemszerűen").

Másnap reggel a kiadós reggeli után folytattuk utunkat Székelyföldre, köztes uticélunk Kolozsvár és a Tordai hasadék volt.


Kolozsvár kb. 50 km-re volt tőlünk, hétfőn reggel utaztunk és ez hibának bizonyult mert rengeteg (kedves román) autóssal és hatalmas zsúfoltsággal találkoztunk a városban. 2006-ban vasárnap voltunk itt és egy lélek nem volt a városban, szóval mindenkinek a hétvégét ajánlanám.


Tordai-hasadék
Nagynehezen bekeveredtünk a városba, a 4 autó négyfelé leparkolt és valahol a Mátyás ház környékén találkoztunk. Meleg is volt - szóval nem voltam/unk ideális városnéző hangulatban. A fő látnivalók szerintem viszonylag szűkösek; Szent Mihály templom a főtéren, ettől nem messze Mátyás szülőháza és a Házsongárdi temető régi sírjai












A következő látnivaló a Tordai hasadék 36 km-re van Kolozsvártól, javaslom az autókat fentebbi parkolóban hagyni és utána gyalog leereszkedni a hasadék bejáratához, egyrészt nem olyan jó az út, másrészt jobban lehet fényképezni és gyalog sem nagy távolság leereszkedni (bár visszafelé lesz némi emelkedő így a végén). Maga a hasadék nem hosszú (1-1,5 km), így ez a plusz út is belefér.








Azt hiszem ez a Sárga Őrtorony
A túraútvonal valaha kiépített volt, vannak láncok, hidak, de amikor mi ott voltunk valami vihar elvitte az utolsó hidat, amit nem pótoltak és nem tudtunk továbbmenni.


A Csórgónál nyugodtan igyunk a forrásból, nagyon frissítő és én is túléltem.


Maga a túra nagyon hangulatos volt addig amíg el nem értük a hiányzó hidat, 200 m-es sziklafalak tövében kanyarog a túraútvonal, hol az egyik, hol a másik oldalon.





Parkolóból lefelé






Ott hiányzott a híd


A hasadék után elindultunk a fő célpontunk és szállásunk felé, a Székelyföld közepén található Korond felé (Corund). A hátralévő távolság 150 km kb. amire két és fél órát ígért az útvonaltervező. Bejáratott szállásunk van Korondon a Rozy panzióban, mindenkinek nagyon ajánlom 10/10. Többféle szállás (panzió, vendégházak 3 db) található a két nagy egybenyitott telken. A két kisebb vendégház is nagyon hangulatos, a nagyobbik új pedig még jobb. Iszonyatosan jól főz a vendégszerető házinéni. Azt kell mondjam a Kalotaszegi vendéglátáson is túltettek.


Mindenképpen félpanzióval ajánlom itt megszállni, isteni a reggeli és a vacsora is. Rozy odáig megy hogy feljegyzi ki járt már ott és milyen finomságot készített Neki, hogy legközelebb (mert lesz legközelebb hidd el) más menüvel készüljön.


A töltött káposzta isteni, a levesekből (nem csak a csorbaleves) nem álltuk meg hogy ne 3 tányérral együnk minden nap. A desszertek pedig: ordával töltött kelt tésztás kifli...életem legjobb süteménye...megint összefutott a nyál a számban. Receptek nálam megtalálhatóak :)


A reggeli bőséges és változatos, házi tej, kenyér, lekvárok, orda, sajtok.Természetesen a házi szilva (55%) és áfonyapálinka (40%) is mindig ott van az asztalon.


A konkrét sorrendre már nem emlékszem melyik nap mit látogattunk meg, de a látnivalók  amit megtekintettünk:
 1. nap: Gyilkos tó, Kis Cohárd, Békási szoros
 2. nap: Segesvár
 3. nap: Hargita
 4. nap: Szováta fürdőzés
 5. nap: Parajd


Gyilkos tó / Kis Cohárd


Korond-Parajd-Bucsin tető - Gyergyószentmiklós felől közelítettük meg a Békási szorost (87km) a kanyargó szerpentinről nagyon szép a kilátás. A Pongrácz (1257 m) tetőn érdemes megállni fényképezni, esetleg havasi mézet vásárolni.


Gyilkos tó
Körbetekintve megcsodálhatjuk a Pongrácz-csúcsot (1389), délkelet felé az Olt forrásvidéke vehető szemügyre, lenyűgöző látvány a Ló-havas (1621 m) és a Medgyes-havas (1506 m) erdőborította csúcsai, délnyugat felé pedig varázslatos keretet ad a Dél-Görgény vulkanikus vonulata. 








Gyilkos tó
A Gyilkos tó 1837 egyik viharos éjszakáján a semmiből keletkezett. A gyilkos-hely megázott talaja lecsúszott a völgybe és elzárta az ott folyó Hagymás, Cohárd, Vereskő és Likas patakok medrét. Az így létrejött torlasz hatására tóvá duzzadva alakult ki ez a természeti ritkaság. A tó keletkezésének számos legendáját „erősíti” a misztikus hangulat, melyet a tó medréből még ma is kiálló megkövesedett fatörzsek látványa tesz teljessé. 


A látványt a tó köré csoportosuló csúcsok teszik elragadóvá, úgymint a Kis-Cohárd (1352 m), Nagy-Cohárd (1507 m) és a Gyilkos-kő (1406 m). A tó vize gyakran vöröses színű, amely nevére asszociálva már-már horrorisztikusan hat. A „ludas” a jelenségben a Vereskő-patak, amely nagyobb esőzésekkor kioldja a környék vasokker tartalmát, és színezi meg a tó vizét. A legenda másik változata azonban a tények ellenére makacsul tartja magát, mely szerint a tó keletkezésekor a föld pásztorokat is maga alá temetett, s az ő vérük festi vörössé a vizet. 


A tó körül magas szintű turisztikai ellátás alakult ki, amely a Békás-szoros közelségének is köszönhető. Több napos programokat, túrákat, sziklamászást, egyszerű sétákat szervezhetünk a környéken. 


Kis Cohárd
Mi a Kis Cohárd megmászása mellett döntöttünk, a kék háromszög jelzésen kell haladni, erős, de nem eltántorító szintemelkedéssel találjuk szembe magunkat és a tetőt fantasztikus kilátással. 


Békási szoros




Békási szoros
Visszatérve ugyanazon a túraútvonalon a Gyilkos-tóhoz, magunkhoz vettünk némi mics-et Csíki sör társasagában :) a büféknél. Majd a Békás-patak mentén akár gyalog is továbbsétálhatunk Európa egyik természeti ritkasága, a Békás-szoros felé. A mészkőbe vájt hasadékvölgyet nehéz lesz elfelejteni bárkinek is. 


Nyomasztóan magas és szinte függőleges sziklaszirtek, zúgó hegyi patakok, kisebb-nagyobb vízesések, barlangok alkotják a szoros látnivalóit, amit csak a helyszínen sétálva élhetünk át igazán.






Parajdi sóbánya és sószoros

Parajd, sósziklák közelről
Parajd környékén hatalmas sóhegyek biztosítják az alapanyagot a sóbányászat számára. Számítások szerint a mintegy 2600 m mélységig tartó sótömbben több mint 2 milliárd tonna só található. Korábban küszíni fejtéssel termelték ki a sót, „Székelyföld gyöngyfehér izzadságát” (Horváth István). A sóbányába ma látogatóként juthatunk le, 15-30 percenként járó busszal. A hatalmas termekben, a csillogó sófalak között rendkívüli látványban van részünk. 


A bánya a turistaáradat mellett fontos központja a légúti betegségben szenvedőknek. A sóbányában 1993 óta egy működő kápolna található, amit Nepomuki Szent János tiszteletére szenteltek föl, aki a sóbányászok védőszentje. A bányában rendezett játszótér is található, hétvégenként több száz gyerek gyógyul itt, játék közben. A bányában található még ajándékbolt, presszó és kiállítás is, rendszeresen tartanak hangversenyeket. A mintegy 120 m mélyen lévő bányában állandóan 16 C a hőmérséklet, úgyhogy öltözzünk melegen. 




Parajd másik látnivalója a falu határában emelkedik az 576 m magas kősó-szikla, amit Sóháta vagy Sóshegy néven emlegetnek illetőleg a sószoros. Gerince többnyire szaggatott, vízmosta árkokkal, üregekkel barázdált. A sósziklák aljából vékony, sós vizű erek fakadnak. Ha Korond felé elhagyjuk a falut a falu vége táblánál található egy tábla és onnan érdemes lesétálni a völgybe, a faluból a turista utakat nem érdemes követni (bár mi úgy jártuk be).


Nagyon jó kis program, még friss medve lábnyomost is találtunk a patakpartján :)




Parajd sóhegyek

Parajd, sószoros







Szováta / Medve tó


Szovátai villa
A Székely-sóvidék leghíresebb települése, nemzetközi hírű gyógy-üdülőhely. A települést azok a családok alapították az 1500-as évek végén, akik a lezárt sóhegyeket sóőrként őrizték.


Szováta üdülőtelepe egy medencében fekszik, amit festői szépségű helyek vesznek körül. A hegyeket őserdő szintű érintetlen erdők borítják. A fentiek miatt a hely sajátságos mikroklímával bír, s a gyantával kevert sós levegő gyógyító erővel hat. 



Szováta
Szováta igazi szenzációja azonban a sós tavak sorozata, a Mogyorósi, a Zöld, a Keres, a Rigó és a Medve-tó. A Medve-tó, Szováta fején a koronaékszer. Európában egyedülálló, de a világon sem ismernek hasonló tavat. A Medve-tó nevét onnan kapta, hogy felülről nézve alakja egy kiterített medvebőrre hasonlít. A tó hossza 306 m, kerülete 910 m, legnagyobb mélysége 18,1 m. A tó különlegessége, hogy egyedülálló heliotermikus tulajdonságú. A tó felső részén átfolyik a két környező patak édesvize, amely átengedi a napsugarakat, és az alatta elterülő sós vizet jelentősen felmelegíti, aztán e hő, a sókristályok által tárolódik. Mivel a visszasugárzást az édesvíz megakadályozza, a tó akkumulátorként viselkedve, tárolja a hőt. A tó vizében nyáron fürödhetünk, ami a gyógyhatáson kívül, önmagában rendkívüli élmény. Vadregényes erdőkkel övezve 502 méteres tengerszint feletti magasságban úszkálni a sós, gyógyító vízben! A tó partján fürdőépületekben gyógyközpont működik, ahol különböző kezeléseket, iszappakolás, súlyfürdő, masszázs, élvezhetünk. 


Szováta
A Medve-tó szomszédságában két kicsi tó, a Vörös-tó és a Zöld-tó található. Bennük is szoktak fürödni, bár nincs kiépített hely és iszapos, viszont lényegesen koncentráltabb a só és ásványianyag tartalma. A kis tavak mellett különleges sóhegyeket tekinthetünk meg. A medve tótól nem messzire terül el a Mogyorósi tó, amely nem heliotermikus tó, nyáron nagyon sokan fürdenek benne. 

Szováta igazi üdülőhely, sok étterem, szálloda, szép épület található itt. Ennek megfelelően nyáron rengeteg vendég van, és a kis tóparton elég nehezen férnek el az emberek, jól válasszuk meg mikor megyünk.


Hargita


Terveink közt szerepelt a Hargita megmászása is, a feljutásra többféle út is van:
http://madarasihargita.hu/


A Madarasi Hargita Székelyudvarhely és Csíkszereda között helyezkedik el, Székelyudvarhelytől 36, Csíkszeredától 40 kilométerre.


Mi az alábbi útvonalon mentünk Székelyudvarhelyről:
13A főút: Székelyudvarhely-Fenyéd (4 km)
megyei út: Fenyéd-Zeteváralja (13 km)
községi út: Zeteváralja -Ivó (10 km)
erdei út: Ivó-Madarasi Hargita (9 km)


Székelyudvarhelyről a 13A főúton Csíkszereda felé indulunk, majd 4 kilométer után Fenyédre érve balra fordulunk Zetelaka/Gyergyószentmiklós irányába. Fenyédről 2008-ban felújított megyei úton, Küküllőkeményfalva és Zetelaka érintésével érünk el Zeteváraljára. Zeteváralján a fatelep mellett jobbra térünk a Madarasi Hargita irányába. Figyeljük a Madarasi Hargita jelzőtáblát!


Zeteváraljáról a festői szépségű Ivó patak völgyén, Ivó településen keresztül közelítjük meg a Madarasi Hargita nyugati oldalát. 2008-ban épített keskeny, de jó minőségű aszfaltúton jutunk el a Filió patak völgyéig.


A leírások szerint:
"Innen 9 kilométeren keresztül egy vadregényes erdei úton kapaszkodunk fel a Madarasi Hargitára. Az út első 3 kilométere jó minőségű makadámút, de ezt követően 6 kilométer erdei kőút következik, ahol óvatosan kell vezetni! Télen mégis ez az út jobban használható, mert végig erdőben vezet, így széltől védettebb, és ezért jobban takarítható."


Nos mi ezt kihagytuk és ahol elkezdődött a vadregényes út felfelé, ott volt egy ház - becsengettünk, hogy valaki traktorral felvinne-e a Hargitára, a gazda épp a mezőn volt, de ismert valakit a felesége aki igen, meg is érkezett kis idő múlva "száguldva" a traktor, felkötötte az erre kialakított kocsit és már vitt is minket a Hargitára. Közben jó páran kocsival neki vágtak, ők szép lassan lepakolgatták a kocsit és kerülgettük őket az erdőben. Traktorral 1 óra az út felfelé, gyalog szerintem 3-4 h. A traktor majdnem a csúcsig felvitt, onnan még 35-40 perc túra várt ránk, de ismét jött a szokásos vihar. Mellettünk csapkodtak a villámok, így visszatértünk a menedékházhoz, ketten a társaságból azért feljutottak kissé elázva. Az eső után újra nekiindultunk, de az útvonal inkább vízfolyás volt már így nem tudtunk felmenni.


A traktorozás szuper volt, még ha egy kis jóféle Erdélyi pálinkát kínálgattak volna az úton, maga lett volna a tökély. Visszafelé megálltunk még egy faluban ahol nagyon sok székely kapu van, ennek a nevére már sajnos nem emlékszem.

Farkaslaka


A Fehér-Nyikó völgyében 540 m magasan a tengerszint felett fekszik. A falut elsősorban híres szülötte, Tamási Áron emléke miatt keresik föl. Szállásunktól Korondtól csupán 15 km-re van, így valamikor útközben néztük meg valamelyik távolabbi célpontunkra történő utazáskor.


Tamási Áron (1897-1966) kimagasló megörökítője volt a székely életmódnak. Munkássága az Ábel trilógiában csúcsosodik ki, melynek híres mondata a szülőföldhöz ragaszkodás csodálatos megfogalmazása. „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”
Farkaslaka


A nagy író gyönyörű, kékre festett tornácos kis háza, a falu Korond felöli végén található. A hangulatos kis udvarban sétálva kicsit belegondolhatunk abba a milliőbe, melyben az író nevelkedett. A házban kisebb kiállítás állít emléket az írónak. A nagy székely sírja és síremléke a falu másik végén, az országút mellett található. A sírt két hatalmas fa fogja közre, fejfáján Tamási sírfelirata olvasható:

„Törzsében
Székely volt,
Fia Hunniának, Hűséges szolgája
Bomlott századának.”


A síremléke a Hargitáról származó, kb. 8 tonnás hatalmas bazalttömb. A követ Szervátiusz Jenő és fia Tibor formázták maradandó alkotássá. Az emlékműről Sütő András, a híres író mondta: „Több tonnás hegyi beszéd.”


Az út mellett árulnak szép szőtteseket, terítőket - mi egy szokásos helyen mindig veszünk pár dolgot egy nénitől támogatva a helyi turizmust :)

Segesvár

A Segesd patak Nagy-Küküllőbe ömlésénél fekszik, Korondtól 60 km (1 óra). Ősidők óta lakott hely, a rómaiak idejében katonai őrhely. A honfoglaláskor bolgár-török népesség lakott a környéken. A mai várost a XII. században alapították a magyar királyok által betelepített szászok. A Szász Szék központja lett. 


Első favárát a tatárok pusztították el, kővárát ezután építették föl fokozatosan. Összesen 14 bástyája volt, minden bástyát egy-egy céh védett és tartott karban. 9 bástyája ma is áll. 

Segesvár


A meredek utcácskák, középkori házak kissé lepusztult állapotukban is igen hangulatosak. Az utóbbi években megkezdődött az épületek felújítása. Nagyon látványos a XIV. századi óratorony, egykori városháza. A XVII. századi óra ablakában naponta más-más festett kis szobor jelenik meg, éjfélkor váltják egymást. Az óratorony mellett áll a XV. századi kolostortemplom. A legmagasabb részen van a XIV-XVI. századi evangélikus vártemplom. 

Kétszer jártam ott, de a koldusok mindkétszer igen hamar megtaláltak, és nem igen hagytak békén - kissé rontják az ember hangulatát.


Szejkefürdő

Szejkefürdőn található Orbán Balázs síremléke. Orbán Balázs hosszú évek kitartó munkája után 1868-ban tette a nemzet oltárára a 6 kötetes „Székelyföld leírása történelmi, régészeti, természetrajzi s népismereti szempontból” című munkáját.


A domboldalon álló síremlék előtt tizenegy székelykaput emelt a hálás utókor. A több mint 100 év alatt fölállított különböző stílusú, gyönyörű kapuk méltó felvezetést adnak a síremlékhez. Az emlékmű előtt álló első kapu 1888-ban készült, Orbán Balázs kapuja volt és Szejke-fürdői Kossuth-lak bejáratánál állt.


Szejkefürdő, székelykapuk

Székelyudvarhely



Szejkefürdő után található a 13A úton, mindösszesen 27 km Korondtól. A város főterén található az 1781-ben épült, klasszicista-barokk stílusú református templom, mellette Orbán Balázs egészalakos szobra áll.


A tér északi oldalán láthatjuk az egykori Vármegyeháza épületét, melyet 1896-ban készítettek. Napjainkban a Városháza működik benne.


Székelyudvarhely református kollégiumát gróf Bethlen János, Apafi Mihály erdélyi fejedelem kancellárja alapította 1670-ben. Ebben az iskolában tanult többek között Orbán Balázs, Benedek Elek és Barabás Miklós festőművész is.
Mellette a református kollégium új épülete áll, amely 1912-ben készült. Jelenleg a Benedek Elek Tanítóképzőnek ad otthont, előtte az iskola névadójának bronzszobrát találjuk.

A város fölé emelkedő Szent Miklós-hegyen található a római katolikus templom, melyet 1793-ban építettek. Főoltárán négy jezsuita szent életnagyságú aranyozott faszobra látható.
A templomtól jobbra fekvő Tamási Áron Gimnázium az egyik legimpozánsabb épület Székelyudvarhelyen. Az iskola mellett Tamási Áron bronzszobra áll.

Székelyudvarhely




Korond nagyon jó központnak bizonyult a környék bejárása szempontjából, a vendéglátás fantasztikus volt. Legközelebb a Hargitára is feljutunk.
Az utak viszont pocsékak, még hazai viszonylathoz képest is, de Erdélyben más a mérce :) ha már van asztfalt-csík akkor az szuper :)
A 2006-os túránk nagyon hasonló volt, csak még két éjszakát továbbutaztunk és meglátogattuk a Szent Anna tavat és Tusnádfürdőt is.


























Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése