2012. szeptember 27., csütörtök

Toscana ősszel


2012 szeptemberének közepén egy utószezonbeli hetet töltöttünk Toszkána déli részén. Szállásunk Siena-tól 25 km-re volt délre Murlo közelében, innen jártuk be csillagtúra szerűen a környéket.

Egy elég szép kerek programot sikerült teljesítenünk, megtűzdelve jó pár borkóstolóval, borfesztivállal és gasztronómia élménnyel :). 
A látnivalókról szép drága könyveket írnak, meg sem próbálnám tehát teljeskörűen felsorolni őket. Összeollóztam útvonaltervekkel, parkolási tanácsokkal, látnivalókkal, rengeteg hasznos infóval, képekkel 80 oldalt word-ben - ha valakit érdekel azt szívesen átküldöm, a blogban a saját élményeinkre koncentrálok elsősorban.

Programunk vázlatosan az alábbi volt;

1. nap: kiutazás Szlovénián át. Táv: 1050 km, 11 óra.
2. nap: Chianti; Castellina in Chianti, Greve, Montefiorelli, Villa di Vignamaggio, Panzano (Vino al vino borfeszt)
3. nap: San Gimignano - Monteriggioni - Volterra
4. nap: Pienza - Montichiello - Montepulciano
5. nap: Montalcino - San Antimo apátság (+1 borkostoló)
6. nap: Chianti: Castello di Brolio, Gaiole, Radda, Panzano (Cecchini), Albola, Volpaia (2 borkostoló)
7. nap: Siena
8. nap: Montalcino, San Antimo, Monte Olivetti aptság
9. nap: hazautazás ugyanazon az útvonalon.

Az első napunk nagyrészt a kiutazással telt, Szlovénián át mentünk, nagyon drága az autópálya-matrica, ennek ellenére szerintem megéri erre menni. Heti és havi matricájuk van, utóbbi 30 euro. M.o.-n Nagykanizsán a MOL kúton is meg lehet venni (érdekes módon Shell-nél nem lehetett).

A MOL kút után Trojane-ben álltunk meg a szokásos fánkot megenni (lásd Szlovénia bejegyzések), majd hamar elértük Triesztet, majd Velencét az A4-esen "elkerültük" - GPS erre is írta nekem, ez nyáron fontosabb inkább. Erre három sáv van és sokkal gyorsabb. Majd Padova - Bologna - Firenze - Siena útvonalon haladtunk tovább. A Firenze előtti "autópálya" elég kanyargós, szűk és nagyforgalmi (kiköpött M0-s). A Firenze - Siena autóút pedig elég rossz felülete, de legalább kétsávos. 

Gondolom az utószezonnak köszönhetően volt ilyen jó a forgalom: 10 óra volt a tiszta menetidő, 1 óra pihenőkre ment el.  Az olasz részért 26 eurót fizettünk a Firenzei lehajtónál. 

Tankolni mindenképpen Szlovéniában!, olaszoknál iszonyat drága, főleg a benzin (1,9 ottlétünkkor, a dízel pedig 1,73 eur - szlovéniában a dízel 1,44, és tudtommal fix áras tehát autópályákon és kisebb kutakon is ugyanennyi). Visszafelé is úgy ütemeztük hogy Szlovéniába majdnem üres tankkal érkezzünk meg - rögtön a határon van egy OMV.

Tájékozódni könnyű, szinte GPS-re sincs szükségünk a táblákat jól lehet követni.  Toszkánában azért nem árt majd :)

Szállásként egy "agroturizmo"-t foglaltam, nagyon szuper helyen, egy erdőben volt. Még a mellékrendű közúttól is egy kővel felszórt úton kellett menni pár száz métert. Körben olajfák, minden apartmanhoz grillező, kerti bútor, medence.... 

Megérkezés után grilleztünk egy jót, még itthon pácoltam tarját és a közeli boltban helyi finom kolbászok (salsiccia?) volt a menü, majd az olajfák alatt ráhangolódtunk a kirándulásra némi otthoni fehér és rozé bor társaságában.

2. nap: Chianti első felvonás

Castellina in Chianti
Egy jó kis rántotta után elindultunk Chiantiba. Jó előre kinéztem még itthon hogy vasárnap Panzanoban lesz a Vino al Vino fesztivál utolsó napja, így ez határozta meg mai programunkat. 

Reggel Castellina in Chiantiban kezdtünk, aranyos kis város, bájos főtér kis utcák, sok százéves etruszk és római....mint mindenhol errefelé, nemcsoda hogy sokan eltelítődnek a látnivalókkal Toszkánában. Amit Castellina-ban érdemes csinálni; van egy jó bolt ahol kézműves agyag stb. dolgokat lehet venni, utólag bántam hogy nem itt vettünk ajándékokat. Érdekes még a régi alagút (Via delle Volte), ahonnan pincék, éttermek nyílnak -az nagyon jól néz ki. A városfalon kívül is van egy sétány, rozmaringbokrokkal, diófákkal övezve. Némi rozmaringot be is gyűjtöttünk a következő grillezéshez (itt gyak. gyomnövény).



Castellina alagút

Következő célpontunk Greve. Számomra legfőbb látványossága a Falorni hentes üzlet, rengeteg szalámi (vaddisznó, édesköményes), isteni sonkák, szalonnák... Aki jót akar magának a Lardo d Colonnata-t meg kell kóstolnia. Márványládában érlelik sóval, rozmaringgal és fokhagymával a szalonnát fél évig - elolvad az ember szájában. Finocchiona szalámi - édesköménnyel, borssal készült, durvára darált szalámi. Itt nekem Dario Cecchini-é az etalon, az a Panzano-ban található másik "híres" hentes. A sonkák persze szintén kíválóak. A Greve-beli hentes azért picit más mint Cecchini, utóbbi azért jobban tetszett mert a tulaj ottvolt, kínálgatta a portékáit, kóstoltatott. A Falorni-ékba inkább csak vásárolni lehetett. Van kóstolóteraszuk ahol a termékeikből + egy Chianti összeállítanak egy könnyű kis ebédet.

Greve - Falorni hentesüzlet

Greve - sajnos ellenfényben

A hentesüzlet és a Greve főterének megtekintése után felsétáltunk Montefiorellibe, a főteret a San Fransesco múzeum / utca felé kell elhagyni, majd továbbsétálva a főútba csatlakozunk be. Olajfaligetek között sétálunk végig, kb. 1,5-2 km a város a dombtetőn. Csapatunk többségének ez a városka tetszett a legjobban az egész túra alatt (***). Azt kell mondjam valóban etalon lett, ehhez hasonlítottunk azután minden kisvárost amit láttunk Toszkánában, és a végén is az élmezőnyben végzett.


Montefiorelli
Kívűlről is meg lehet kerülni, szép a kilátás a környező dombokra. Ha Greve-ben vagyunk semmiképpen ne hagyjuk ki.

Panzano előtt még meglátogattunk egy kastélyt ahol valami filmet forgattak, de sokaltuk a belépőért a 10 eurot, meg amúgy is már javában a borfesztiválon kóstolgathattunk volna, így piknikeztünk egy gyorsat a szőlőben, majd irány Panzano.

A borfeszt más jellegű mint itthon mondjuk a várban, 15 euroért, kaptunk egy poharat (aki nem akart kóstolni ingyen bejöhetett ...) majd 19 kintlévő borászat kihozott összes borát meg lehetett kóstolni. No nem töltöttek sokat persze, de mire végeztünk már jó volt a hangulat. Hála Istennek megtaláltuk Cecchini-t, aki híréhez méltón chianti vajas (zsír) kenyeret osztogatott, és nagy buli volt nála a hentesüzletben.  A pár zsíroskenyér után még egy-két bor lecsúszott azért, hogy meg legyen a kerek 40, vettünk 3 üveggel a sofőröknek aztán irány haza. Épp lement a nap, ezt nem lehetett megállni...elég jól kezdődött a kirándulásunk, nyugtáztam jól bechiantizva, miközben kattintgattam a naplementében a szőlődomb tetején..



3. nap: San Gimignano - Monteriggioni - Volterra


Az előző nap vásárolt helyi szalámik, sonkák, szalonnák elfogyasztása után nekivágtunk újból északnak.

Monteriggioni



Gyönyörű hely, mintha egy koronát dobott volna valaki fel a hegyre. Már odafelé is láttam a  gyorsforgalmiról. 10 órára értünk oda, még túristával nem nagyon találkoztunk, a parkoló üres volt. Kissén furán néztük hogy mintha a parkoló fele free (libero) lenne, két méterre meg fizetős...mi nem fizettünk, nem kaptunk büntit. A parkolóból egy levendula-bokrok szegélyezte lépcső megy fel az olajfák övezte városig. Hát ez gyönyörű lehet nyár végén amikor virágzik (itthon lehet még akkor virágzott ám).

Az egész várost be lehet járni 10 perc alatt, de érdemes kicsit elidőzni itt és élvezni a középkori hangulatot. A bástyák és várfalak épen megmaradtak, két (különböző) helyen lehet felmenni a várfalakra (2-3 euro talán) ahonnan egyrészt a városra és a környező tájra lehet fényképezni. A főtéren található egy-két kávézó, meg a templom és nagyjából ennyi, de kár lenne bárkinek kihagyni ha erre jár, nekünk éppen útba esett San Gimignano felé. 


Monteriggioni egyébként a Firenze és Siena között zajló csatákban védelmi szerepet töltött be. A főtéren egy pici templomot is meg lehet tekinteni, a Santa Maria Assunta-t, amely a XII.sz-ból való.

Egy fórumon ajánlották az éttermét (Ristorante Il Pozzo) is, de mi reggel voltunk itt, így nem próbáltuk. 






San Gimignano


Nos ez már nagyobb és "kötelező" látnivaló minden Toszkánába vetődött embernek, ennek megfelelően mi sem hagyhattuk ki. Mint az a kb. 2000 amcsi túrista sem akit ott találtunk fagyit nyalva...
Montiriggioniból (23 km) elég girbe-gurba út vezetett ide (is). A várost szerintem kívűlről lehet legjobban fényképezni, hogy ezt honnan lehet megtenni legjobban a toronyból lehet megfigyelni, ehhez pedig be kell menni a városba :) 22-es csapdája.

De én kinéztem, szóval mi a Monteoliveto felé menő útra kanyarodtunk rá, szerintem jó a kilátás innen. Állítólag naplementében a legszebb. Tökéletes állapotban maradtak fenn a középkori építészet emlékei, a városfal, és a lakótornyok, melyek a város nevezetességei mind a mai napig. San Gimignano híres fehér boráról, a Vernaccia di San Gimignanoról is, melyet a környéken termesztett szőlőből állítanak elő. A Monteolivetoi úton szemezgettünk is ebből a szőlőből, nagyon finom ízletes, borszőlő ellenére egész fogyasztható.

San Gimignano a Monteoliveto-i útról



A középkori Itáliában a gazdag nemes vagy polgári családok hatalmuk és gazdagságuk mintegy presztízs-szimbólumaként a városokban mind nagyobb, magasabb kőből épült tornyokat emeltek, melyek elsősorban lakásként, de nemritkán erődként funkcionáltak. Amíg más városokban, így Bolognában vagy Firenzében a legtöbb lakótorony a háborúk, földrengések, tűzvészek, vagy a város-átépítések áldozata lett, addig San Gimignano 13 lakótornyának sikerült túlélnie a történelem viharait, és így a város szimbólumaivá válniuk. A városban a régi időkben 70 ilyen torony is állt. 



Számos templom, kápolna található a városban, a legismertebbek közül az egyik a Collegiata katedrális, a másik a Szent Agostino templom, freskóik és szobraik, domborműveik a középkori művészet egyedülálló alkotásai. 

A városháza (Palazzo del Popolo) tanácstermének büszkesége Lippo Memmi nagyméretű Maestája (1317). 
A városkapunk belépve egy hosszú utcára jutunk ami a főtérre vezet, még szeptemberben is zsúfolt volt a város a sok túristától. A főtéren több fagyizó is van, ebből az egyik a világ legjobbja volt 2006-2009 között. Én a sarkon lévőt kóstoltam meg, az sem volt rossz (értsd kiba...ttul jó volt). A csoportból mások a világbajnok fagyit kóstolták, és azt sem szidták :) 

Az egyik toronyba (Torre Grossa - 54 m) fel lehet menni, megszámoltam 210 lépcsőfok, és 5 euro. A kilátás pazar, jobb is szerintem mint Siena-ban a toronyból. Az utolsó 10 lépcsőfok elég meredek és szűk.

Ezen kívűl lehet andalogni a kis utcákban, enni egy pizzát a gyorskajádákban, ami még mindig az itthoni éttermi minőségű pizza (bár futottam bele nem annyira finomba is ez tény).

San Gimignano a toronyból

Parkolási infok: a körforgalomban érkezik meg az ember, ahonnan lehet négy parkolóba továbbmenni. Mi a P1-ben álltunk meg, ez sincs vészesen messze 10 perc. Szeptember ellenére a P2-P4 fullon volt. Óránként 1,5 euro a P1. Mi három órát töltöttünk el a városban, ennyi idő alatt szerintem bejárható, ha nem ebédelünk vagy ilyesmi. 




Volterra 


29 km San Gimignano-tól, olyan sok extra látnvilót nem említenek a netes források, de érdemes megnézni. Alapvetően a legtöbb toszkán látványosság eléggé hasonló azért, így ha az ember látott 2-3 nagyon szép kis várost, hajlamos fanyalogni, az egyébként igen szép más látnivalókon Toszkánában. Volterrát számomra amúgy a főtéren rendezett helyi piac dobta fel, ami miatt ugyan nem lehetett fényképezni, de itt sikerült örök barátságot kötnöm a porchettával (porketta)...ez egy közép olaszországi étel, malacot kicsontozzák, megszórják sűrűn fűszerekkel (fokhagyma, rozmaring, kömény, zsálya, petrezselyem) feltekerik, összekötözik és kemencében 3-4 óra alatt megsütik. Mi hidegen ettük, zsemlékbe beleszeletelik, isteni finom...


Volterra már a neolitikum korában is létezett, később fontos etruszk központ volt, majd a római korban municipiummá vált. 




A várost egy 8km hosszú fal veszi körül, több kapun keresztül juthatunk be, van római kori színház és vár, több múzeum is.  P3-ban álltunk meg ahonnan egy jó hosszú széles lépcsőn mentünk fel a városközpontba. A kilátás páratlan a városfalról.



Hazafelé még megálltunk Montiriggioni előtt és egy-két képet lőttünk a lemenő nap fényében.

4. nap: Val d Orcia előszőr


Kedden az általam egyik legjobban várt túra következett, dél felé vettük az irányt a Val d Orcia dombjai közé, amely 2004 óta Unesco világörökség része. Első megállónk II. Piusz szülőhelye, Pienza festői kisvárosa volt (96 óta unesco az óváros), mivel ez a város nagyon közel volt hozzánk fél tíz körül már ott is voltunk, még csak a kávézók voltak nyitva. A templom előtti téren, pont vele szemben kiváló kávét lehet inni, én egy másik helyen a sarkon ettem egy porkettás szendót :) A templom is nagyon jól néz ki a város szélén, távolról úgy tűnik mintha a szakadék szélén lenne, és láttunk is egy-két repedést a templom falán. A városban nagyon szép kis utcák vannak, nekem ez volt sláger. Van egy ajánlott túraútvonal, azt érdemes végigjárni, némileg a város elé is vezet, ahonnan élvezhetjük a szép kilátást a Val D Orcia-ra. Biztos hozzájárult a bájosságához hogy nem voltak sokan :) 

Parkolás: a templom alatt is lehet, de mi Montichiello felől nézve felmentünk a balkanyarral majd jobbra egy kis utcában parkoltunk, rengeteg szabad hely volt és a belváros 3 percre. 


Montichiello felé

Továbbmentünk tehát Montichiello felé, egy - két képet még készítettünk vissza Pienzara az út mellől - érdemes. Montichiello, ez is mindenképpen benne van a TOP3 látnivalóban nálam. Ottjártunkkor csendes, túrista alig, gyönyörű házak, hangulat. Szintúgy nem hatalmas, tehát fél óra alatt az egész bejárható. Csodás kilátás van a városkapunál Pienza és dombok felé. 
Montichiello

Montepulciano felé nem vettük észre a szép szerpentines cédrussort, de szerencsére visszafelé is erre jöttünk, és akkor már igen. Bár a dombra fel kell sétálni szerintem hogy jó képeket csináljunk, vagy lehet még úgy jobb ha elmennénk a főútig, balra és aztán van egy ház melletti kis út balra ahol tovább lehetne gurulni és még magasabbról fényképezni. Most sem volt csúnya, de tavasszal még szebb a képeslapok tanulsága szerint. 

Montepulciano ezen látnivalók után nekem már nem tudott élményt hozzá tenni. Hosszú  fáradságos séta a parkolóból, vár, főtér... ha a főtértől háttal vagyok a  városházának és balra fordultunk a kis utcában van viszont egy pince, kedvesen nem tolakodóan beinvitáltak hogy ugyan nézzük meg a hatalmas pincét, ami gyakorlatilag a belváros alatt volt. Ráadásul használják is aktívan, nem csak látványpince. Végigkóstoltatott velünk 3-4 bort is. Így már némileg jobb kedvel sétáltam vissza az autóhoz, ahol még ebédeltünk is egyet...teljes mámor :) 

Montepulciano egyike amúgy Toszkána három fő borvidékének (Chianti, Montalcino), itt Nobile-nek hívják a fő borfajtát, szintén Sangiovese az alapja, mint minden bornak a környéken. 

Visszafelé hasonló úton mentünk, cédrussor fotózás fél óra Montichiello-nál, és irány haza a gyönyörű tájon át. Vásároltunk egy szép T-bone steaket, este faszénen jó véresre grilleztük és pár üveg borocska mellett lezártuk kirándulásunk első három napját. 


Szerpentin Montichiellonál

5. nap: Montalcino, San Antimo

Szerdán szintén délnek indultunk, de most Montalcino felé. Ezen a napon elég rossz időnk volt, esett és borult volt. Szerencsére 10:30-ra borkóstolóra voltunk hivatalosak a Pecci Celestino pincéhez. http://www.aziendapeccicelestino.com/ 

Kissé nehezen találtuk mert a térképük alapján ők Montalcinoban vannak, már sejtettem amikor megérkeztünk hogy nem jó helyen vagyunk. Montalcino belvárosán áthajtva (ez tilos, csak helyiek mehetnek be) egy enoteca-ban megerősítették amit gondoltam, és vissza Buonconvento felé, majd Torrenieri felé a földúton elindulva már megtaláltuk. A kilátás pazar innen, mind Montalcino mind a környező táj gyönyörű. 



Nem kevésbé a borász hölgy Brunello-i és Rosso-i. Általánosságban elmondható hogy kint még az enoteca-ban is sokkal olcsóbbak a borok mint itthon ugyanaz (kb. 30-40%-a, pincéknél meg még olcsóbbak természetesen). Kis sajt, sonka mellett eldiskuráltunk a borokról amíg megittunk három üveg elég erős (15%) brunellot és rossot, tekintve hogy dél előtt voltunk ez eléggé megütött négyünket azért. Boldogan bebrunellózva vettünk egy láda bort, és irány Montalcino. Erről a városról nem tudok sok mindent leírni, ebédeltünk finom vaddisznós tésztát, és isteni pizzát a főutcán. 
Montalcino az egyik kávézó ablakából
Megnéztük még a San Antimo apátságot is, de ott aztán eleredt az eső, így hazamentünk. Ezt a napot még megismételtük szombaton, akkor már szép napsütésben (bort nem ittunk, de még egy ládával vettünk:). 


San Antimo apátság


6. nap: Chianti második felvonás


Csütörtökön újra a Chianti régióba látogattunk el. Két boros program mellett, főképpen Dario Cecchini hentesüzletének meglátogatása lebegett szemem előtt. 


Napunkat a Castello d Brolionál kezdtük, ahol a Chianti készítés alapjait rakták le anno. Jelenleg is a Ricasoli birtok központja, de laknak is a kastélyban. http://www.ricasoli.it/ 
Kissé nehezen találtuk mert GPS-ben nincs benne, a honlapon direkt írják hogy Brolio-t ne kövessük, így hát táblákat nézve google maps emlékeim alapján próbálkoztunk, sikerrel. (tanács ha La Madonna-t, vagy San Regolo-t írunk be akkor megtaláljuk). Jegyek közül volt kettő (a honlap szerint több is lenne), egy ami kert, kápolna idegenvezetés fix program nélkül (5 eur) és egy picivel drágább amikor a kastély bizonyos részeibe is bemehetünk fix útvonal, idegenvezetés. Az előbbit választottuk és alaposan körbesétáltuk a kastályt, lementünk még a falak mellett jobbra tartva a jegyirodából hogy távolról is le tudjuk fényképezni (érdemes). 

A kilátás a hátsó teraszról fantasztikus: 



A jegyhez járt az enoteca-ban egy pohár bor is, mivel szemben parkoltuk megkóstoltuk, mindenki mást. Nem rossz, de nem estem hanyatt. Kellmes napkezdés volt, érdemes ide ellátogatni. Továbbutaztunk Gaiole felé, nos itt nincs semmi, egy főtér és slusz. Kávéztunk egyet és irány Radda, helyett Panzano. Gyorsan döntöttünk és helyesen, mert ha később megyünk már nem találjuk ott Dario-t. Így viszont épp egy amcsi csoportot fogadott, hegyekben állt a Finocchiana szalámi naranccsal és olajbogyóval, olivás bagett és chianit vajas kenyér (fokhagymás, rozmaringos zsír). 

Szinte megebédéltünk a sok finomságból és persze bevásároltunk is: 2 kg zsír, 2 kg szalámi, 0,5 kg porchetta....a hűtőtáska szépen tele lett. 

Mindenkinek ajánlom ide elmenni. Darionak van kétféle "menüje" is (http://www.dariocecchini.com/) - egy steak-es, és egy steak-en kívűlő 30 vs. 50 eur. Nekem sajnos nem jött össze hogy részt vegyünk rajta, de legközelebb biztos benevezek. 
Részletesebben lásd:
http://buvosszakacs.blog.hu/2007/08/08/dario_cecchini_a_toszkan_hentes 

A hentes utcájában parkoltunk kicsit kintebb (ingyenes) mivel erre kellett a pincéhez mennünk ahová bejelentkeztem egy kis kóstolóra (http://www.cennatoio.it/). 3 km köves úton, pazar kilátással a szőlőkre, már ezért megéri elmenni erre. 

Errefelé sok helyen ingyen végig lehet kóstolni az egész repertoárt, aztán ez alapján dönteni hogy vásárolunk-e, és ha igen miből. Nos mi négyen végigittunk mindent az utolsó grappáig, és nem nagyon ódzkodott a srác , bőven töltögetett:), sőt velünk iszogatott. A végén persze vásároltunk olajat, bort, meg grappát is vettünk volna de nem volt már. Kis birtok 10 hektár, főleg Chianti Classico. Az is volt talán a legjobb (a riserva). Kellemes kóstolóhelyiség, aranyos macskák játszadoztak a borostyánnal benőtt ház előtt, alattunk pedig a szőlőültetvények...hát nehezen tudok idillibb helyet elképzelni.

Visszaindultuk Radda-ba, odafelé is ezen mentünk át. Szép hely ez is, kisváros kis utcák. Innen a körforgalomig visszamenve Albola felé vettük az irányt ahol egy megaborászat működik 160 ha-n. 5-kor egy wine tour-ra voltunk bejelentkezve, végigvezettek a teljes épületen, és kiváló angolsággal elmagyarázták a borkészítés csínját bínját ezen a vidéken. Ezután 4-5 féle borukat és olajukat meg lehetett kóstolni. Meglepetésünkre az egyik hölgy egy Tokajit mutatott fel nekünk, hallva hogy M.o-ról jöttünk és mondta hogy ehhez kóstolják a Vin Santo-t, helyi hasonló édes bor, de más jellegű azért. 

Vacsorára La Bottega -ban foglaltam helyet Volpaia-ban. Erről nem írnék, itt minden megvan. http://alkoholista.blog.hu/2006/07/07/orokpanoramas_parasztkonyha 

A mi fogyasztásunk: 
- olajbogyós vaddisznó: zseniális 
- szarvasgombás nyúl - mégzseniálisabb 
- panna cotta - mindetmegenneémakonyhában 
- kacsás tészta - isteni 
Honlap: http://www.labottegadivolpaia.it/ 

Csak egy hátránya van, hogy a mi szállásunktól ez messze volt, és a sötétben a kanyargós utakon nehéz volt hazavezetni. De az étterem zseniális, Michelin csillagot érdemelne. Tartalmas nap volt, sok gasztronómiai élménnyel. 

7.nap: Siena

Voltunk Siena-ban is. Ennyit tudunk elmondani arról milyen a háború Vietnámban...no nem azért egy sort megér. Siena szép, nem voltam Firenze-ben, de úgy halottam annál szebb, hangulatosabb. Nekem tetszett. A Santa Caternia parkolóban álltunk meg, 1,7 euroért óránként, ami elég sok. Mozgólépcsőn felvittek a dóm mögé gyakorlatilag. Nos a dóm az szép, belülről és kívűlről főleg (nekem a fő elvem városnézésnél: templomot kívűlről, kocsmát belülről, múzeumot messziről... --egy kettőben bemegyek azért). A Siena dóm az egyik legszebb amit valaha láttam.


Palazzo Publico


A másik híresség a Piazza del Campo, amit olaszország legszebb terének tartanak sokan. Elmegy, de láttam már szebbet is. Felmentünk a Palazzo Publico 102 méteres tornyába, ahol fél órát kellett sorban állni mert egyszerre csak 30 embert engednek fel a 400-500 szűk lépcsőfokon át.  A kilátás fentről pazar, a tér is jobban látható innen.

Piazza del Campo

8.nap: Montalcino, San Antimo másodszor

Lényegében az 5. napot ismételtük, csak jobb fényképeket lehetett csinálni a fényviszonyok miatt. Szuvenír, borvásárlás volt a fő program.


Murlo közelében cédrussor

Buonconvento-Montalcino között


Top 10 látnivaló Toszkána, sorrend nélkül:
- Porchetta
- Brunello D Montalcino (főleg a Pecci Celestina)
- Dario Checchini
- Montefiorelli
- Montichiello
- Val d Orcia úgy általában
- Pienza
- Biftek Fiorentina
- La Bottega Volpaia (nyuszi tartuffo)
- Vaddisznóragus tészta valahol Montalcino-ban
- Chianti szőlődombjai
- Montereggioni
- San Gimignano-ban a fagyi

R

1 megjegyzés:

  1. Toszkána? igen! igen! igen! imádom! (ki nem?). szuper összefoglaló, gratulálok. hasznos és köszönöm. ha ribollita még nem volt meg (ja nem személy, hanem egy szuper leves) akkor legközelebb próbáld ki. szigorúan lilahagymával és olajjal (ha nem adnának szépen kell mosolyogni és kérni :-))) ja és arról már nem beszélve, hogy van két jó fej magyar lány, aki esküvők és évfordulók szervezését vállalja (csodás Toszkán villákban. is!) szóval hmmmmmm www.eskuvotoszkanaban.hu :-))))
    angela

    VálaszTörlés